Barabás Miklós: Zrínyi Miklós (1842)

Zrínyi Miklós gróf (horvátul: Nikola Zrinski) (1508 körül – 1566. szeptember 8.), a szigetvári hős, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós (Zrínyi VII. Miklós) dédapja.

Apja Zrínyi (III.) Miklós, anyja Karlovics Ilona. A horvát Šubić nemzetségből származott, mely 1347-től a zrini kastély után gróf Zrínyinek nevezte magát. Vagyona részben Frangepán Katalinnal kötött első házasságából származott. Az 1526. évi mohácsi csata után I. Ferdinánd pártjára állt, és 1529-ben részt vett a török által ostromolt Bécs védelmében.

1539-ben Katzianer gróf, fővezér, akit Ferdinánd király árulással vádolt, a kostajnicai kastélyba szökött (más forrás szerint maga Zrínyi hívatta oda, Ferdinánd utasítására). Katzianer megpróbálta rávenni Zrínyit és bátyját, Jánost a törökökhöz való átállásra, de ő megölte az árulót. 1542-től, miután 400 horvát harcossal felmentette a Pest ostrománál nehéz helyzetbe került birodalmi német, osztrák és magyar hadakat, Horvátország bánjává tették, első a Zrínyiek között (a Šubić-ok sorából ekkor már többen is bánok voltak). Ezen minőségében mindjárt az első évben nagy diadalt aratott a törökök felett a Balatonnál Somlyó mellett, hol 3000 fős veszteséget mért a török seregre, s az egész török tábort szétverte és maga is súlyosan megsebesült.

1543-ban nőül vette Frangepán Ferdinánd leányát, Katalint, ezzel óriási kiterjedésű birtokok urává lett. I. Ferdinánd király 1546-ban rendkívüli érdemei jutalmául és 50 000 forint lefizetése mellett, Zrínyinek adományozta az egész Muraközt Csáktornya és Stridóvár várával együtt. Ez a vidék akkor Zala vármegyéhez tartozott. A Zrínyiek ekkor „két hazának fiai” lettek. Magyar főurakként már nemcsak Horvátország, hanem Magyarország javára is munkálkodni kezdtek. Ősi címerüket (két fekete sasszárny) is megváltoztatták ekkor, a címerpajzs baloldalán felvették a tornyot, és ez időtől fogva mindannyian, az utolsó Péter kivételével inkább magyarok, mint horvátok voltak. Székhelyük ettől kezdve Csáktornya vára volt, amelyet új építkezésekkel megnagyobbítottak és megszépítettek.

1556-ban Zrínyi Miklós Krupa és Kostajnica várainál megvert egy török hadat. Az ellenség ezután nagy sereggel ostrom alá vette Szigetvárt, amelyet kapitánya, Horvát Stancsics Márk hősiesen védelmezett. 1556. július 22-én és 23-án Zrínyi Miklós – Szigetvár felmentésére sietvén – Babocsánál fényes győzelmet aratott a török seregeken. A horvátok szemrehányásokkal halmozták el bánjukat, hogy Magyarországon hadakozik a török ellen, míg Horvátország prédául marad. Zrínyit ez nagyon elkeserítette. Helyzetét tovább nehezítette, hogy a bécsi udvar is bizalmatlanul tekintett rá. I. Ferdinánd király még felső Horvátország kapitányi tisztét is elvette tőle, és azt Lenkovics Jánosra ruházta, akinek a király 10 000 embert küldött segítségül, míg őt, a bánt, nem támogatta küzdelmeiben. Ezért 1557-ban Zrínyi lemondott a báni méltóságról.

Ez idő alatt szüntelenül harcolt a terjeszkedő oszmán hatalom ellen. 1542-ben Somlyónál, 1556-ban Kostajnica váránál, és Nádasdy Tamással Babócsánál aratott fényes győzelmet a törökökön. 1546-ban királyi adományként megszerezte a Muraközt Csáktornyával, és ezzel megalapozta családja hatalmát. 1557-től Szigetvár kapitánya, majd 1561-től királyi kincstárnok lett.

1561-ben meghalt Szigetvár hős kapitánya, Horvát Stancsics Márk. Utódjává, saját kérelmére, Zrínyi IV. Miklóst nevezték ki. 1562-ben Arszlán pozsegai bég csapataival pusztította a szlavóniai drávamelléki részeket, de Zrínyi elűzte őket.

Zrínyi első neje, Frangepán Katalin 1561-ben meghalt, 1564-ben feleségül vette a csehországi Eva von Rosenberg grófnőt, akivel mint vőlegény igen érdekes német levelezést folytatott.

Zrínyi és Szulejmán emlékműve Szigetváron a Magyar-Török Barátság Parkban

1566 elején lemondott a tárnokmesteri méltóságról és a szigeti kapitányságról, mert a német generálisok semmiben sem támogatták, sőt amiben csak lehetett, ellene dolgoztak. Nem sokáig maradt azonban nyugton, mert amint meghallotta, hogy a török nagy sereggel készül Magyarország ellen, rögtön fegyvert fogott és a Segesd várát ostromló török hadakat négy óráig tartó harcban megverte és szétkergette.

I. Ferdinánd halálát követően Zrínyi ellenezte a törököknek való sarcfizetést, ezért I. Szulejmán szultán 1566-ban, hogy megbüntesse, százezres hadával ostrom alá vette a szigetvári várat, melyet Zrínyi mintegy 2500 emberrel védett. Augusztus 9-étől szakadatlanul tartott az ostrom, a 600 főre olvadt védősereg fokozatosan a belső várba szorult. A szeptember 5-ről 6-ra virradó éjjel meghalt az idős szultán, de halálát eltitkolták katonái elől. Miután a Bécs védelmére Győrnél felsorakozott császári seregtől hiába várt felmentést, és a hosszan tartó szárazság kiszárította a várat védő mocsarakat és vizesárkokat, 1566. szeptember 8-án Zrínyi a 300 főre fogyatkozott védősereggel kitört a lángokban álló belső várból. Zrínyi Miklós villámként csapott le az ellenségre. Félelmet nem ismerve vágta a törököt. Az ellenség meghátrált, de a távolabb álló janicsárok sortüzet adtak le. A rettenthetetlen kapitány lehanyatlott lováról, és társaival együtt ölték meg Szigetvár kapujában. Vitézi halála miatt mind Magyarországon, mind Horvátországban hősként tisztelik.

Zrínyi Miklós szobra Csáktornyán

Első feleségétől, Frangepán Katalintól 13, második feleségétől Rosenberg Évától egy gyermeke (János) született. Özvegye a kis III. Zrínyi Jánossal Csehországba, hazájába költözött, hol 1578-ban másodszor férjhez ment Paolo de Gassoldo olasz márkihoz és meghalt 1591-ben Mantovában. Fia, III. Zrínyi János mint cseh nagybirtokos 1612-ben gyermekek hátrahagyása nélkül Csehországban halt meg, teteme a hohenfurti zárda templomában nyugszik.