A XX. század egyik legnagyobb és legsokoldalúbb matematikusa. Munkásságának zömét az USA-ban fejtette ki. Édesapja bankár volt. A család korábban magyar nemesi címet kapott. Ezért került a külföldi lexikonokba a von Neumann név. Abban a fasori evangélikus gimnáziumban tanult, ahonnan neves természettudósok egész sora került ki. Ebben oroszlánrésze volt RÁTZ LÁSZLÓ matematika- és MIKOLA SÁNDOR fizikatanároknak. Egyetemi tanulmányait Budapesten kezdte, Berlinben folytatta és Zürichben fejezte be. Vegyészmérnöki diplomát szerzett. Közben Budapesten halmazelméletből doktorált 1926-ban. 1927-ben a berlini egyetem magántanára lett. Két év múlva átment a hamburgi egyetemre. 1930-ban kivándorolt az USA-ba, ahol a princetoni egyetem tanára lett. Több más magyar származású tudóssal együtt segítette új hazáját a fasizmus ellen vívott háborúban. Díszdoktora volt a harvardi, a princetoni és az isztambuli egyetemeknek. Sok akadémia választotta tagjának, sajnos az MTA nem. Betöltötte az Amerikai Matematikai Társaság elnöki tisztét is. 1955-ben az amerikai Atomenergia Bizottság tagja lett. 1956-ban megkapta a Fermi-díjat. Rákban halt meg. Munkásságának kezdetén a halmazelmélettel foglalkozott, megalkotta (egyik) axiómarendszerét. A harmincas években a kvantumfizika matematikai megalapozásán dolgozott. A Neumann-algebrák ma is a leghatékonyabb eszközei a kvantummechanika tanulmányozásának. A kvantummechanika matematikai alapjai című monográfiája (1932) alapvető munka. Megoldotta HILBERT ötödik problémájának egy speciális esetét kompakt csoportokra. A negyvenes években áttért az alkalmazási területek vizsgálatára. Megalapozta a játékelméletet és O. MORGENSTERNnel együtt megírta első monográfiáját. Kidolgozta a számítógépek működésének alapelveit és részt vett az első gépek megalkotásában.