Mai ismereteink szerint a katasztrófához egyszerre sok tényező járult hozzá, egyik leglényegesebb okra azonban a Titanic feltárásának monopóliumát megszerző cég egyik munkatársa bukkant rá nemrégiben.

A Titanic óceánjáró 1517 emberéletet követelő katasztrófáját a legújabb kutatások szerint nem a hajó építőinek és kivitelezőinek elbizakodottsága, mégcsak nem is a hajó kapitányának becsvágya okozta, hanem egy akkoriban igen gyakori jelenség: a tárolóban lángra lobbant szén.

Mai ismereteink szerint a katasztrófához egyszerre sok tényező járult hozzá, egyik leglényegesebb okra azonban a Titanic feltárásának monopóliumát megszerző cég egyik munkatársa bukkant rá nemrégiben.

Az bizonyosnak látszott már eddig is, hogy a hajó a körülményekhez képest túl gyorsan haladt, ezért az ütközés előtt már nem tudták megfelelő módon korrigálni az útirányt. Korábbi feltételezések szerint a rohamtempónak nem objektív, hanem szubjektív okai voltak: a hajó tervezőinek valamint a hajó kapitányának becsvágya, hogy a lehető leggyorsabban érkezzenek meg a dél-angliai Southhamptonból New Yorkba. A Titanicról be akarták bizonyítani, hogy nem csak a világ legnagyobb, hanem egyben leggyorsabb óceánjárója is.

Csakhogy a legújabb kutatások és az erre épülő elmélet mást állítanak. Robert Essenhigh, az Ohioi Állami Egyetem mérnöke szerint a hajó azért ment túl nagy sebességgel, mert a széntárolóban tűz ütött ki, és az akkori módszereknek megfelelően az izzó szenet a tárolóból a tűztérbe lapátolták, nehogy a szénraktárban található teljes szénmennyiség begyulladjon. Ez a jelenség, valamint elhárítási módja megszokott dolog volt akkoriban a tengerjáró hajókon.

A Gelogical Society of America éves szimpóziumán Essenhigh azt is elmondta, hogy a "becsvágy"-teória ellen több érv is szól: az építés körülményeire vonatkozó dokumentumokból egyrészt kiderül, hogy a Titanic építtettője, a White Star Lines cég nem a világ leggyorsabb, hanem a világ legkényelmesebb hajóját akarta megépíteni.

Ezenkívül a dokumentumok arra is fényt derítettek, hogy a hajó széntárolóját Southhamptonban csak félig sikerült megpakolni, mivel egy bányászsztrájk miatt nem állt rendelkezésre elegendő menniységű szén. Így aztán a széntároló csak félig volt, ez a szénmennyiség azonban maximális sebesség esetén nem lett volna elég a Dél-Anglia és New York közötti ugyancsak hosszú útra. "Eredetileg úgy tervezték, hogy félgőzzel teszi meg az utat a hajó, mivel a fedélzeten csak 800 tonna szén volt" - mondta Essenhigh a konferencián.

Nemrégiben előkerült dokumentumokból az is kiderül, hogy Southhampton és Cherbourg kikötőjébe valóban érkeztek a Titanicról olyan jelentések, melyek szerint tűz ütött ki a széntárolóban, így az új elmélet igazára utaló nyomok megszaporodtak.

A Titanic kutatásának monopoliumával rendelkező cég legújabb kutatásai is alátámasztják azt az elméletet, mely egyszer már felmerült az ötvenes években. Akkor a sheffield-i egyetemen olyan kísérleteket végeztek, amelyek a szénmennyiség apadására vonatokozóan nyújtottak új adatokat.

A kíséreletek során kiderítették, hogy a szén mennyisége a tárolóban maximális hajtóerő esetén két és fél centiméterrel csökkenhetett, amely azonban még mindig nem volt elég a tűz megfékezéséhez. Az R.M.S. Titanic által most megtalált roncsok ugyancsak arra utalnak, hogy a szén fogytán volt a luxushajón. Egy távirányítású robot révén a kutatók olyan hajódarabokra bukkantak, melyeket eddig még nem fedeztek fel.

A tenger mélyén mintegy 3 kilométeres mélységben érintetlen épségben találtak rá pezsgősüvegekre, Cantrell & Cochran márkájú röviditalos üvegre, aranyozott gyertyatartóra, tejforralóra illetve bőröndökre. A roncsok elhelyezkedése arra utal, hogy a Titanic nem kettétörött a jéghegynek ütközést követően, hanem darabjaira hullott. Ebben egyszerre játszhatott közre az ütközés és a tűz - állítja Essenhigh.

Persze az új elmélet bizonyos szempontból nem tudja levenni a felelősséget a Titanic tervezőinek válláról. Az ugyanis továbbra is megállja a helyét, hogy a fedélzethez közeli szinteken az első osztály utasainak nagyobb kényelmét szolgálva eleve kevesebb mentőcsónakot helyeztek el a tervezők, mint amennyi utast a hajó szállított.

A hajó kapitánya ezenkívül csak késlekedve jelzett rádión keresztül a közelben cirkáló hajóknak, ráadásul nem is SOS jelzést adott le először, hanem csak gyors segítségkérésre vonatkozót. Csak egy órával az ütközést követően adta le a legmagasabb veszélyfokozatra vonatkozó jelet.

A közelben hajózó Californian kapitányáról továbbra is elmondható, hogy nem kellő gyorsasággal reagált az eseményekre, ráadásul az első segélykérő jeleket nem is vették, mivel a hajó rádiósa éppen éjszakai pihenőjét töltötte, és nem volt aki helyettesítse.

A katasztrófa körülményeinek vizsgálatát követően éppen ezekből a hiányosságokból okulva vezettek be új szabályokat a tengeri hajózásban. Így például előírták, hogy minden utas számára biztosítani kell helyet a mentőcsónakokban, hogy kötelező mentőoktatásban kell részesülniük az utasoknak, valamint hogy a hajókon állandó rádiós készenlét szükséges.