Maria Sklodowskát 2011-ben, száz évvel a második Nobel-díja után a legnagyobb lengyel személyiségnek választották meg egy internetes szavazáson.

Madame Curie-t, aki kivívta a világ legrangosabb tudományos elismerését, nem csak szülőhazájában tartják példaképnek.

Az 1867-ben négy testvére után legkisebb gyerekként született Maria Sklodowska termete apró, tehetsége és szorgalma azonban kimagasló volt. Tizenhat éves korában kitűnő eredményekkel fejezte be az iskolát, egyetemre mégsem mehetett, mert Lengyelországban – akárcsak Kelet-Európa más részein – a fel­sőbb tanulmányok kapui akkor még nem nyíltak meg a nők előtt. Baráti körével vándoregyetemet szerveztek, és jószerével egymástól tanulták el a kémia alapjait. Mariát azonban hajtotta a tudásvágy, s néhány év nevelőnősködésből sikerült annyi pénzt összeraknia, hogy beiratkozhasson a párizsi egyetemre.

Párizstól Stockholmig
Párizsban egy kis padlásszobában lakott, éjjel-nappal tanult, a tudományon kívül semmi más nem érdekelte. Évfolyamelsőként szerezte meg diplomáját előbb fizikából, majd matematikából, és ösztöndíjjal egy mágneses jelenségeket kutató laboratóriumba került, melynek vezetője későbbi férje volt. Tanulmányai befejeztével vissza akart utazni a hazájába tanítani, de nőt nemcsak diáknak, hanem tanárnak sem fogadtak a lengyel egyetemek. Meg aztán az addigra már tudományos tekintélynek számító Pierre Curie vonzereje is Párizsban marasztalta. 1895-ben kötöttek házasságot. Kapcsolatuk gyümölcse két lány és két közösen felfedezett kémiai elem lett.
A házaspár az egyetem egy raktárhelyiségében rendezte be szerényen felszerelt laboratóriumát, és nekifogtak a kísérletezésnek. A radioaktivitás – Pierre tanára, Henri Becquerel nevéhez fűződő – felfedezése annyira fellelkesítette őket, hogy saját találmányú eszközeik (de olykor csak egy mozsártörő) segítségével mérni kezdték bizonyos uránsók, például a szurokérc sugárzóképességét. 1898-ban Marie Curie publikációiban már két új elem felfedezéséről számolt be, a polóniumról (amely Marie szülőhazájáról kapta a nevét) és
a rádiumról, amelyek hatására később elindulhatott a nukleáris tudomány. Nagy pillanat ez a tudomány törté­netében: Marie Curie (társaival) letette a későbbi nukleáris kutatások alapjait.
1903-ban Marie megszerezte a doktori címet, és még ugyanabban az évben Pierre Curie-vel, valamint Henri Becquerellel együtt megkapta a fizikai Nobel-díjat – az elképzelhető legnagyobb elismerést – „a radioaktív sugárzás felfedezésének és további kutatásának rendkívüli teljesítményéért”. Marie Curie volt az első nő, akit Franciaországban doktorrá avattak, és a svéd akadémia első alkalommal tüntetett ki nőt Nobel-díjjal.

A siker útja sem sima
A történet itt be is fejeződhetne: a tudós házaspár egy csapásra ismert lesz, boldogan élnek, míg meg nem halnak Provence-ban vagy a Riviérán.
Curie-ékkel nem ez történt. Még arra sem volt pénzük, hogy elmenjenek Stockholmba a Nobel-díjért, felfedezéseiket nem szabadalmaztatták, a közönség érdeklődése zavarba ejtette őket, legszívesebben a világ elől is elbújtak volna. És hamarosan tragédia következett be: 1906-ban Pierre Curie figyelmetlenül lépett le a járdáról, és egy lovas kocsi halálra gázolta. Marie maga is majdnem belehalt férje halálába, de végül erőt vett fájdalmán, már csak azért is, hogy véghezvigye a közösen elkezdett munkát. Átvette a férje átal vezetett laboratórium irányítását, s az egyetemi óráit a Sorbonne-on. Ő volt az első női oktató ezen az egyetemen.
Bár nevét már az egész világ ismerte, Franciaországban mégis vitatták érdemeit. Kudarcnak élte meg, hogy a Francia Tudományos Akadémia sem ekkor, sem később nem választotta be a tagjai közé (az elismerés 1922-ben jött el, de csak az Orvosi Akadémiától). Nehezen viselte a rosszindulatú támadásokat, melyek kétségbe vonták tudományos jelentőségét, sőt azt állították, hogy kettejük teljesítménye csakis Pierre érdeme volt. Botrányba fulladt a nála öt évvel fiatalabb házas emberrel, Paul Langevin fizikussal folytatott viszonya, s kígyót-békát kiabáltak rá, amikor a férfi elhagyta miatta a feleségét. Az első világháború küszöbén fellángoló nacionalizmus jegyében a közvélemény „a francia anya” mellé állt, és harsányan követelte az idegen nő távozását. A felkorbácsolt indulatokat végül a tudós kollégák határozott kiállása csillapította le.

Kis Curie
1911-ben Marie a vegytiszta rádium előállításáért megkapta a kémiai Nobel-díjat. (Ennek százéves évfordulójára hirdették meg idén a Kémia Nemzetközi Évét, többek között azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet a nők természettudományos szerepvállalására.) A Svéd Királyi Akadémia csupán négy tudóst érdemesített kétszer is a Nobel-díjra: köztük Marie Curie az egyetlen nő. 1913-ban a Sorbonne díszdoktorává avatta, egy évvel később pedig az ő vezetésével kezdte meg működését a párizsi egyetem Rádium Intézete, amely a radioaktív elemek orvosi felhasználását is vizsgálta. Szomorú aktualitást adott a kutatásnak az első világháború kitörése: a radioaktív sugarakra sürgős szükség lett a csataterek mellett felállított tábori kórházakban működő, „kis Curie-nek” becézett mobil röntgenegységeknél. A sebesült katonákat rádiumcsövekből sugárzó radioaktív gázzal vizsgálták: ha meggyógyultak, azt Marie Curie-nek is köszönhették.
A Curie Intézetben kezdte meg munkáját a házaspár nagyobbik lánya, az ugyancsak fizikus Irène. Férjével, Frédéric Joliot-val (aki a nagy rokonság iránti tiszteletből fölvette felesége családi nevét, így lett belőle Joliot-Curie) később megismételték a világhírű elődök bámulatos teljesítményét: közös munkával felfedezték a mesterséges radioaktivitást, amely idővel a nukleáris energia hasznosításához vezetett. Ezért 1935-ben mindketten megkapták a kémiai Nobel-díjat. A kisebbik lány, Ève Madame Curie címen 1937-ben megírta édesanyja életrajzát, s ő is kirakhatott egy Nobel-díjat a kandallópárkányra: férje, Henry Richardson Labouisse az UNICEF-ben végzett munkájáért 1965-ben elnyerte a Nobel-békedíjat. Hat Nobel-díj egy családban: ez világrekord!

A legnagyobbak
Marie Curie-t 1921-ben egy lelkes amerikai híve megajándékozta szíve vágyával: a munka folytatásához szükséges egy gramm rádiummal (ami akkor százezer dollárt ért). A mindenhonnan áradó adományok jóvoltából az intézet immár nem küzdött anyagi gondokkal, sőt, Varsóban is megnyílhatott egy Rádium Intézet. Marie megszállottan dolgozott, előadásokat tartott világszerte, és nem vett róla tudomást, hogy a szervezetét évtizedek óta érő radioaktív sugárzás kikezdi egészségét. 1934 nyarán meghalt leukémiában.
1995-ben a francia állam a Curie házaspárnak díszsírhelyet adományozott a párizsi Panthéonban. Voltaire, Rousseau és a francia szellem más nagyságai között egyetlen nő nyugszik: Marie Curie.

Szöveg: György-Horváth Zsuzsa, fotó: cultiris, europress
Ez a cikk a 2011. évi júliusi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.