Hunyadi Mátyás (1458 - 1490)

Hunyadi Mátyás Kolozsváron született 1458. február 23-án. Apja Hunyadi János kormányzó, a középkori Magyar Királyság kiemelkedő hadvezére, anyja pedig Szilágyi Erzsébet. 1458 és 1490 között I. Mátyás néven magyar király, 1469-től cseh (ellen)király, 1486-tól pedig Ausztria hercege volt. [1]

A Corvinus nevet Mátyás a család címeréről kapta, amely egy gyűrűt tartó hollót (latinul Corvus) ábrázolt. A Sziléziai Krónika szerint egy vadászat alatt levette gyűrűjét, s azt egy holló elragadta. Mátyás üldözte a madarat és visszaszerezte gyűrűjét, majd az esemény emlékezetére választotta a hollót címerállatául. Tudományosabb magyarázatként román források megemlítik, hogy Mátyás nagyapjának egy Holló Köve (román nyelven: Piatra Corbului) nevű birtoka volt. [1]

A híres legenda szerint, amikor a fiatal Mátyás Prága városában fogságban volt, édesanyja egy holló segítségével levelezett vele. (Ez a történet volt az oka annak is, hogy a Magyar Posta emblémája sokáig egy holló volt.) [1]

Mátyást hatéves koráig anyja és dajkája nevelte, majd tanítók felügyelete alá került. Hunyadi János nem lovagi műveltséget szánt a fiának, ezért előbb Szánoki Gergely lengyel humanista, később pedig Vitéz János vezette be a tudás birodalmába. Tanították egyház- és államjogra, művészetekre és latinra is; olvasmányait Vitéz János válogatta meg számára. [1]

Bátyja, Hunyadi László kivégzése után a Hunyadi párt zászlajára Mátyás neve került, aki V. László foglyaként, az István nevű toronyban várta szabadulását. Szilágyi Mihály támadásai következtében zürzavar támadt az országban, s a király hatalma és népszerűsége egyre csökkent. Szilágyi Bécsbe, majd Prágába vonult, s túszként magával vitte Hunyadi Mátyást is. V. László bosszút esküdött, de az esküvöjére készülő királyt váratlanul elragadta a halál. [1]

Díszes küldöttség indult 1458 januárjában Csehországba Vitéz János vezetésével, hogy Budára kísérje az addig raboskodó Mátyást. Az előre kialkudott váltságdíj kifizetése után a díszes csapat Esztergomnál kelt át a Duna repedező jegén, majd 1458. február 15-én érkezett a fővárosba. [1]

1458. január 24-én Budán, a Duna jegén a főpapok és a főurak királlyá választották, de kiskorúsága miatt Szilágyi Mihályt öt évre kormányzóvá nevezték ki. [1]

Mátyásnak néhány évvel trónra kerülése után sikerült megszilárdítania hatalmát. Miután felszámolta az elégedetlen főurak lázadását (1459), Jilska felvidéki uralma is összeomlott. [3]

1463-ban Mátyás a bécsújhelyi megállapodás értelmében 80.000 aranyforint váltságdíj ellenében visszaszerezte Frigyestől a Szentkoronát. Az egyezség része volt az is, hogy a törökök ellen közösen harcolnak, valamint lefektették, hogy amennyiben Mátyás fiú utód nélkül halna meg, a magyar trónt Frigyes fia, Miksa örökli. Mátyás 1464. március 29-én Székesfehérváron koronáztatta meg magát. [1]

Mátyás uralkodása kezdetén központosított királyi hatalmat épített ki, amelynek alapját az első magyar állandó zsoldoshadsereg, a Fekete sereg képezte. Első felesége, Podjebrád Katalin halála után Aragóniai Beatrixot vette feleségül. [1]

Fokozta a már korábban felállított állami hivatalok, a kancellária, a kincstartóság, a személyes jelenlét bírósága szerepét. Csillagvizsgálót állíttatott fel Budán. [2]

Költségeinek növekedését az adórendszer 1467-es újjászervezésével fedezte. A főkincstartó pozícióját, aki az ország pénzügyeit felügyelte (napjainkban pénzügyminiszter), ezután nem nemesek töltötték be; a főkincstartó civil foglalkozássá vált. A pozíciót innentől egy budai polgár, Ernuszt János töltötte be. A kapuadó helyett a füstadót vezette be, mivel korábban előfordult, hogy több házhoz csak egyetlen kapu tartozott.

Emellett a háztartás lett az alapja az 1468-tól évente akár kétszer beszedett rendkívüli adónak (segély, hadiadó). A kincstári adót és a rendkívüli hadiadót úgy szedték be a jobbágyoktól, hogy együttes összegük évi egy forintra rúgott.
Mátyás és tanácsadói eltörölték a harmincadvámot. A távolsági kereskedelem új behozatali és kiviteli vámját, a koronavámot minden kereskedéssel foglalkozó embernek fizetnie kellett. A névváltozással elérték, hogy a korábban szerzett vámfizetés alóli mentesség megszűnt.

A pénzügyi reformoknak köszönhetően Mátyás évi bevétele 500 ezer és 700 ezer Forint körül alakult, mellyel alig maradt el a legnagyobb európai államoktól. [2] [3]

Mátyás bevételeinek növekedésével párhuzamosan fejlesztette a hadsereget. Az 1460-as évek közepétől egyre több zsoldost fogadott fel. A zömében csehekből és lengyelekből álló sereg létszáma a bevételektől függően akár 15-20 ezer fő is lehetett. A sereg 4 fegyvernemre oszlott: nehéz- és könnyűlovasság, gyalogosok, tüzérség. Egy lovaskatona havi zsoldja 3, egy gyalogosé 2 Forint volt. [3]

Mátyás – apjával ellentétben – nem erőltette a törökellenes támadó hadjáratokat, hanem aktív védelemre rendezkedett be. Kialakította a második déli védővonalat, mely Karánsebestől, a Szerémségen keresztül az Adria irányába húzódott. Hagyta, hogy a törökök megszállják a Balkán félszigetet, de azt már nem akarta, hogy ellenőrzésük alá vonják a délnyugati határvidéket, ezért 1463-ban visszafoglalta Jajca várát. Emelett Báthory István erdélyi vajda és Kinizsi Pál temesi István rendszeres portyákat vezetett a törökök által megszállt Szerbiába és Havasalföldre. [3]

Mátyás udvarában sok neves külföldi művész és tudós megfordult; pártfogását sok magyar humanista, többek között Báthori Miklós, Janus Pannonius és Váradi Péter is élvezte. Mátyás gyorsan felismerte a nyomtatás jelentőségét. Világhírűvé vált könyvtára (Corvinák), amely több mint 5000 kötetből állt; a kódexek darabonkénti értéke meghaladta az 1000 aranyat. Budán és Visegrádon reneszánsz stílusban építkezett, elsőrangú olasz művészeket foglalkoztatva. [2]

A feudális szétdaraboltság megszüntetése kedvezően hatott a fejlődő árutermelésre; megszilárdult a városok ipara és kereskedelme, s növekedett a mezővárosok gazdasági jelentősége is. [2]

Mátyás hadjáratokat indított Csehország és Nyugat felé is. Felismerte, hogy a törökök ellen csak szélesebb összefogással lehet védekezni, amihez a Német-római Birodalom erőforrásaira volt szükség, amihez császárrá kellett választatnia magát.
Sikeres csehországi hadjáratát követően Brünnben, 1469. május 13-án cseh elenkirállyá koronáztatta magát, hogy így választófejedelem lehessen. Podjebrád György csehországi uralmát azonban nem tudta felszámolni, akinek örökébe a lengyel Jagelló Ulászló lépett. Úgy tűnt, hogy a háborúnak sohasem lesz vége, 1479-ben mégis békét kötöttek. Kölcsönösen elismerték egymás cseh királyi címét, s Mátyásé lett Szilézia, Morvaország és Lausitz. [2]

Mátyás Podjebrád Katalin halála után Aragóniai Beatrixszal kötött házasságot, hogy megoldja a törvényes utód kérdését, de sikertelenül. [2]

Külpolitikáját maga irányította, az ország kormányzásában pedig titkárára és tanácsosaira hagyatkozott. A növekvő hadikiadások előteremtésében Nagylucsei Orbán volt segítségére. [2]
Mátyás megfékezésére a Habsburg és a Jagelló ház szövetségre lépett egymással, s III. Frigyes Ulászlónak adta a cseh királyi címmel járó járófejedelmi méltóságot. Erre válaszul Mátyás körbezárta Bécset. III. Frigyes – mivel a pápa sem ismerte el Ulászló választófejedelemségét – 1477-ben Mátyásnak adományozta a címet. [3]

Mátyás tovább folytatatta a háborút azért, hogy egy bécsi asszonytól született fia, Corvin János érdekében az 1463-as szerződés érvényét veszítse.1483-ban elfoglalta tehát Alsó-Ausztriát, majd 1485-ben Bécset, s a királyi székhelyet is ide helyeztette át. Terveit nem volt képes maradéktalanul véghezvinni, mert 1490. április 6-án, Bécsben váratlanul meghalt. [1]