Kilencvenegy esztendős lenne Csákányi László (Németújvár, 1921. január 13.)  a múlt századi magyar színjátszás kiemelkedő alakja. A fiatalabb korosztály, ha szerpeit nem is, de hangját biztosan ismeri: ő  "Frédi, a kőkorszaki szaki" magyar hangja a Flinstone családban.

Eredetileg Zsigovitsnak hívták, az idegen hangzású nevet a harmincas években magyarosították. Pénzügyőr apja papnak szánta egyetlen fiát, így került Csákányi tízéves korában egy kőszegi papi internátusba. A szülei által választott hivatás ellen akkor kezdett el lázadni, amikor az iskola a növendékeknek kötelező színházlátogatást szervezett. Az előadás annyira elbűvölte, hogy elhatározta, színész lesz, amiről persze otthon hallani sem akartak. Ő azonban eltökélt volt, és végül megkapta a szülői beleegyezést. Az internátust ott kellett hagynia, végül Szentgotthárdon érettségizett le. A Színiakadémiára 1939-ben vették fel, osztálytársai között volt Szemere Vera, Zenthe Ferenc, Bakó Márta.

Színinövendékként már a Nemzeti Színházban statisztált. A  színház igazgatója, Németh Antal megígérte neki, hogy diplomájának megszerzése után szerződteti. Az oklevéllel azonban katonai behívóját is kézhez kapta. A frontról és a szovjet hadifogságból csak négy év után tért haza. A Nemzeti már nem tartott igényt rá. Nehéz időszak következett: hónapokig a szülei tartották el, mígnem a háromtagú Görbe Tükör együttes befogadta: paródiákkal, zenés burleszkekkel járták a vidéket. 1948-ban Egri István szerződette a Pesti Színházba, útja innen az Úttörő, majd az Ifjúsági Színház hoz vezetett.

1953-tól a Fővárosi Operettszínház, 1956-tól a Petőfi Színház, 1963-tól a Vígszínház, 1971-től a József Attila Színház tagja volt, 1974-től élete végéig a Vidám Színpad tagja volt.

Csákányi László kiváló karakterszínész, sokoldalú jellemábrázoló művész, drámákban és vígjátékokban egyaránt otthonosan mozgott. Igazi népszerűségét mégis egy dalnak köszönhette. Az Operettszínház 1955-ben mutatta be Huszka Jenő Szabadság, szerelem című operettjét, ebben énekelte el Melchior doktorként a "Doktor úr, doktor úr, a maga szíve sose fáj" című dalt. A fülbemászó dal olyan sikernek bizonyult, hogy még jóval később sem tudott úgy dobogóra lépni, hogy a közönség ezt ne követelte volna tőle.

Ugyancsak az ő nevéhez fűződik A vén budai hársfák békésen suttognak című dal népszerűsítése Eisemann Mihály Bástyasétány 77 című operettjéből, valamint  Breitner János szerzeménye, Az öreg fiú dala.  Pedig nem ismerte a kottát, és állítása szerint mit sem értett a zenéhez. 

Népszerű szinkronszínész is volt, szeretett és tudott is szinkronizálni. Az 1951-ben megalakult Magyar Szinkronfilmgyártó Vállalat az elsők között hívta szinkronmunkára. Ő adta a magyar hangját Fernandelnek, Peter Ustinovnak, Charles Laughtonnak. Az igazi népszerűséget azonban Foxi Maxi című rajzfilmsorozat szinkronalakítása hozta, és persze Frédié a kőkorszaki szakié (Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki). Tőle kapta hangját Karak, a róka, a Vuk című nagysikerű rajzfilmsorozat egyik hőse is.

Sokat és nagy sikerrel foglalkoztatta a televízió és a rádió. A rádiókabaréban Agárdi Gáborral együtt évekig ők voltak a két krahácsi atyafi, a fiatalabb korosztály körében népszerű Mikrobi című rádiójáték-sorozatban ő volt a címszereplő robot hangja.

A tévében vidám jelenetek biztos sikerre számító, állandó szereplője volt.

 Vaszary János kabaréjelenetében

A Szeszélyes évszakokban

Tabi László bohózata 

Gordon Zsuzsa - Csákányi László jelenete

Filmen kevesebbet szerepelt, de annál nagyobb sikerrel.

A szeleburdi család - 1981. (Rendezte: Palásthy György)

Csudapest - 1962. (Rendezte: Deák István)

Egyik főszereplője volt az Indul a bakterháznak (1979.), amely azóta a magyar filmtörténet egyik klasszikusa lett.

Játszott az 1978-ban készült Rab ember fiaiban. Utolsó filmszerepe a tánctanár Deutsch bácsi volt Koltai Róbert Sose halunk meg című vígjátékában (1993-ban mutatták be.).

Művészi munkáját 1959-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1979-ben érdemes művész, 1984-ben kiváló művész lett. Lánya, Csákányi Eszter Jászai-díjas színésznő, a magyar színházművészet jeles alakja.

Negyven évet töltött el a pályán, Budapesten halt meg 1992. november 3-án.