Az 1960-as, és az 1970-es évek magyar labdarúgásának egyik legnagyobb alakja, Balatonújlakon született 1944. december 17.-én. Labdarúgó pályafutását a Marcali Medosz-ban kezdte, majd a Kaposvári Kinizsiben rúgta a labdát. 1961 nyarán került az Újpesti Dózsa csapatához. Még az év augusztusában bemutatkozhatott a felnőtt csapatban, a Racing Paris elleni nemzetközi mérkőzésen. Néhány héttel később az NB.I.-ben is debütált, góllal. A magyar válogatottban 1962 és 1979 között 76 mérkőzésen 36 gólt lőtt. Mivel a játék volt az élete, ezért nagyon sportszerű labdarúgó volt. A pályán szinte sosem vitatkozott – sem társaival, sem a játékvezetővel -, ha szabálytalanságot követtek el ellene, akkor sem szimulált, és ami talán a legfontosabb, nem törlesztett. Lendületes, gyors, technikás, gólerős labdarúgó volt. Az Újpest csapatában 1978-ig játszott, majd az 1978-79-es szezonban a Volán SC csapatát erősítette. Azután kis kihagyást követően, kipróbálta magát külföldön is, a finn Sepsi 78-ban futballozott közel két évet. 1983-84-es idényben ismét Volán SC-ben, 1984-ben Soroksáron, 1985-ben pedig Kecskeméten rúgta a bőrt. Kiemelkedő kluberedményeit az Újpesti Dózsa játékosaként érte el, ahol 8 bajnoki címet (1969, 1970 tavasz, 1970-71, 1971-72, 1972-73, 1973-74, 1974-75, 1977-78), 3 kupagyőzelmet (1969, 1970 tavasz, 1974-75), 5 gólkirályi címet (1962-63, 1969, 1971-72, 1972-73, 1974-75), és Vásárvárosok kupa-ezüstérmet (1969) szerzett. Az 1973-74-es szezonban BEK-elődöntőig jutott a csapatával. 2-szer kapta meg az „év labdarúgója” (1964, 1969) címet. A válogatott tagjaként is nagyon jó eredményeket ért el: 1964-ben Európa-bajnoki bronzérmes és holtversenyben a négyes döntő gólkirálya. Szintén 1964-ben olimpiai bajnok és a torna gólkirálya 12 góllal. 1966-ban játszott az angliai világbajnokságon. 1972-ben Európa-bajnoki 4. hely. A 3-szoros Európa válogatott labdarúgó, minden mérkőzését egybevéve 1473 mérkőzésen 1390 gólt lőtt. 2006. február 27.-én hunyt el.