GANZ ÁBRAHÁM
(Unter Embrach, 1814. nov. 6. — Pest, 1867. dec. 15.)

Ganz - apja református kántortanító - a svájci Unter Embrachban született. Nyolc testvére volt, tízéves korában elveszítette édesanyját. Ezért már tizenöt évesen előbb ácsmesterséget tanult, majd Zürichben öntőinas lett. Húszévesen indult el vándorútjára: Németország, Franciaország, Ausztria, Olaszország különböző városaiban, gyáraiban dolgozott. 1841 augusztusában érkezett Pestre. Itt a József Hengermalom Társulat gőzmalmának szerelésében vett részt. Rövidesen „első öntőmester" lett a gőzmalom öntödéjében, majd az öntöde és a gépjavító műhely vezetője. 1843-ban öntés közben a folyékony vas a szemébe fröccsent. Feljegyzések szerint azt mondta: „A fél szem oda, de az öntés sikerült". A malom vezetősége az öntöde hasznából részesedést fizetett Ganznak, ebből 1844 telket és házat tudott vásárolni 4500 forintért Budán. Saját Vasöntödéjében hét segéddel kezdett dolgozni. Még 1845-ben kibővítette öntödéjét a szomszédos telek megvásárlásával és egy kúpolókemence építésével. Már az első évben hasznot termelt, üzeme folyamatosan bővült. Ekkor még termékei nem tömeggyártásban készültek. Az öntöde a szabadságharc alatt tíz ágyút és ágyúgolyókat öntött a magyar honvédseregnek, ezért az osztrák hadbíróság 1849 októberében felelősségre vonta a svájci állampolgárságú Ganz Ábrahámot a honvédségi szállításokért. Hat hét elzárásra ítélték, börtönbe azonban nem került.

Ganz felismerte, hogy vállalata fejlődéséhez olyan termékekre van szüksége, amik nagy sorozatban (tömeggyártásban) készülnek.
1846-ban a Pest-Vác vasútvonallal Magyarországon is megkezdődött a vasutak építése. Európában ekkor kovácsoltvas abroncsú, küllős vasúti kocsikerekeket gyártottak. De Amerikában és Angliában már alkalmazták egy jobb kereket eredményező eljárást, az angol John Burn által 1812-ben feltalált kéregöntést. Az így gyártott kerekek futófelülete keményebb, kopásállóbb.

Ganz 1853-ban tudott először ilyet gyártani, és 1856-ban már szabadalmi oltalmat kapott a továbbfejlesztett, antimonmasszát is alkalmazó eljárására, amely „minden öntöttvas tárgy egész felületét, avagy annak csak egy tetszőleges helyét acélkeménnyé teszi".
Ganz így írja le az eljárás lényegét:
„Hogy tökéletes keményöntvényt, úgynevezett kéregöntvényt kapjunk, főeszközül antimonium anyagot használunk. Ezt finomra őröljük, és festéket vagy masszát csinálunk belőle. Az öntvényforma borítófalát bekenjük, majd megszárítjuk és a formát összerakjuk. Végül 100 fokra felhevítjük, és a folyékony vasat a formába öntjük.
A merevedéskor azon a helyen, ahol az öntvényforma falát az említett anyaggal bekentük, üvegkeménységű kéreg keletkezik, amely— aszerint, hogy a borítófalat vékonyabban vagy vastagabban kentük be— 2, 3 vagy 4 milliméter vastagságú lesz. Ezért az antimonium anyagot találtam legalkalmasabb eszköznek a tökéletesen jó kéregöntvény előállítására ..."

1867-ig még több szabadalmat is kap. 1853-1866 között 59 vasúttársaságnak 86 074 kéregöntésű kereket szállított a gyár. 1867. november 23.-án előállították a 100 000. kéregöntésű kereket. Ganz megvett agy angol szabadalmat is, ami a vasúti váltók szívcsúcsainak gyártására vonatkozott. Természetesen ezt is azonnal továbbfejlesztette, két újabb szabadalmat kapott 1861-ben és 1865-ben. 1860-1866 között 6293 kéregöntésű szívcsúcsot szállított a vasúttársaságoknak.

De nem csak a vasútaknak gyártott, hanem többek közt hidak vas alkatrészeit is (a szegedi híd darabjai közt 5t-s darabok is voltak), valamint malomipari gabonaörlő hengereket is. Később a gyár ezzel a termékével is világhírű eredményeket ér el Mechwart András vezetésével.

A Ganz-gyár munkáslétszáma 1854-ben 60, 1857-ben 106, 1867-ben pedig már 371 volt. A napi termelés 2-3 tonna öntvény volt (közte 50-60db kerék).
A gyár termékei a következő nemzetközi elismeréseket kapták: az Párizsi Világkiállítás három bronzérme, a Svájci Iparmű-kiállítás ezüstérme, az 1862-es Londoni Világkiállítás bronzérme és az 1867-es Svájci Iparmű-kiállítás ezüstérme.

Ganz Ábrahám 1863-ban Pest díszpolgára lett. A százezredik kéregöntésű vasúti kerék elkészülte alkalmából Ganz vacsorát adott minden alkalmazottja és családtagjaik részvételével. Szociális célokra sokat fordított, svájci szülővárosának segélyegyesületébe is rendszeresen teljesített befizetéseket. Gyárában egyedülálló nyugdíj- és betegpénztár működött.
1867-ben hunyt el, hamvai a Kerepesi temetőben nyugszanak.